Szentgyörgyi István (Diósjenő, 1842. február 20. - Kolozsvár, 1931. október 19.) színész, rendező.

"Pályám története" című megemlékezésében így kezdi életrajzát Szentgyörgyi István: "Születtem 1842-ik év februárius 20-án Diósjenőn, Nógrád megyében. Atyám: nemes Szentgyörgyi István diósjenői jegyző volt. Fiatalkorában ő maga is kedvelője volt a szépművészeteknek, gyermekkoromban sokat hallottam őt a színészetről beszélni. Atyám hajléka, mint sokszor elbeszélgette, mindig barátságos tanyát nyújtott a régi vándorszínészeknek. Vándorszínész koromban ha néha-néha hazalátogattam, sokszor mondogatta Édes Anyám, Oh fiam, Pista, vajon látnak-é téged oly szívesen egy-egy háznál, mint amily jó szívvel megtraktáltam én azokat a régi színészeket?!… Olyan falutfutó gyerek két emberöltőben sem terem, mint amilyen magam voltam. A kasza, kapa, ekeszarva, gereblye, lovaglás, kedves volt nékem."

Debrecenben tanult. 1859-ben alsódabasi kántortanító volt. 1861-ben nótárius apjának rosszallásával dacolva Latabár Endre kassai társaságához szerződött, majd Molnár György budai Népszínháza, 1869-1871 között pedig a Károlyi Lajos vezette pécsi egyetem tagja lett. 1871-ben került a kolozsvári színházhoz, ahol haláláig játszott. Hitelesen formálta meg a népi alakokat, klasszikus szerepekben is fellépett. Legemlékezetesebb alakítása Tiborc szerepe volt Katona József Bánk bán-jában, amelyet 1914-ben Kertész Mihály filmjében is előadott. Tiborcként ő volt a modellje a Fadrusz János alkotta zilahi Wesselényi-szobor népi alakjának.